Autizmus
Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár a rendellenesség etiológiája (eredete) ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Okait jelenleg is kutatják.
Az autizmus fogalma:
Az autizmussal élő gyermek problémájának lényege a szociális-kognitív és kommunikációs készségek fejlődésének zavara, amely a személyiség fejlődésének egészét áthatja (pervazív), és általában fogyatékos állapothoz vezet. Az autizmussal élő gyermekek csoportjába soroljuk mindazokat az autisztikus állapotban lévő, vagy korszerü kifejezéssel az autisztikus spektrum zavarba (autism spectrum disorder, ASD) tartozó gyermekeket (A gyakorlatban különbözõ, orvosi szempontból az ún. pervazív fejlődési zavarok [pervasive developmental disorder, PDD] közé sorolt diagnózisuk van, mint például gyermekkori autizmus, atípusos autizmus vagy Asperger-szindróma.), akikről közös szükségleteik alapján, az ellátás szempontjából, így pedagógiai szempontból is egységesen kell gondolkoznunk, mert általános értelmi képességeiktől függetlenül azonos jellegû, speciális szükségleteiket kielégítő, sajátos nevelési megközelítésre van szükségük.
Az autizmus típusai:
Definíció szerint (DSM-IV) az autizmusban „késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a kommunikációs nyelvben, a szimbolikus és imaginatív játékban”, és a tünetek 3 éves kor előtt megjelennek. Az autizmus egyre gyakrabban lép fel gyerekeknél – ennek okait vitatják; lehetséges, hogy csak arról van szó, hogy gyakrabban ismerik fel, mivel egyre részletesebben fejtik ki a diagnózis kritériumait, aminek következtében egyre több autistát találnak.
Bizonyos régebbi tipológiák két típusát különböztették meg: a súlyosabb Kanner-szindrómát és a kevésbé súlyos Asperger-szindrómát. Az Asperger-szindrómát sokszor a jól beszélő (nem feltétlenül kommunikáló!) emberekre, míg a Kanner szindrómát a néma, a nyelvet szó szerint vevő, súlyosabb problémákkal küzdő személyekre alkalmazták. Ma már csak autisztikus zavart, illetve az Asperger-szindrómát különböztetik meg. Az autizmus úgynevezett spektrumzavar (ASD), ahol nincs éles határ: az átmenetek folytonosak a különböző kategóriák között. Az autizmus ritkán fordul elő magában; jellemzően együtt jár más rendellenességekkel, például értelmi fogyatékossággal.
ASPERGER-szindróma
Asperger-szindróma esetén a páciens kiválóan képes szavakkal kommunikálni például írásban, de a kommunikáció kísérőjelenségeinek (arckifejezés, testbeszéd, hanghordozás) értelmezése nehezen megy neki, a szemkontaktust nehezen viseli stb. az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás. Hans Asperger osztrák pszichiáter és gyermekorvos írta le először 1944-ben, megmentette őket a megbélyegzéstől és elhurcolástól, és külön osztályt hozott létre számukra. Viktória nővér beszéd-, dráma- és mozgásterápiával fejlesztette az Asperger által vizsgált gyerekeket.
KANNER-szindróma
A Kanner-szindróma, avagy kisgyermekkori autizmus egy diagnosztikai kategória. Neurobiológiai, pervazív fejlődési zavar, az autizmus klasszikus erős formája. A rendellenességhez az alábbi tünetek társulnak: a gyermekeknél már 3 éves kor előtt megfigyelhető, hogy társaikhoz képest visszamaradnak a kommunikációban, a szociális viselkedésben és a rugalmas gondolkodásban. Az érintett gyermekek fele nem tanul meg beszélni; egyes vélemények szerint a beszélő autisták nem Kanner-szindrómások. Leo Kanner amerikai gyermekorvos írta le először 1943-ban. Bár Kanner hangsúlyozta, hogy normál, vagy kiemelkedő intelligenciával bírhatnak, az autisták háromnegyede értelmi fogyatékos is. A diagnózist ma már nem használják, a DSM IV-ben és ICD 10-ben csak az autisztikus zavar illetve Asperger-szindróma szerepel. Jelenleg használatban lévő diagnosztikus elnevezése a gyermekkori autizmus (autismus infantilis), melynek 3 altípusa ismert: IZOLÁLT, PASSZÍV, BIZARR
Tünetei (a tünetek nem feltétlenül egyszerre jellemzőek minden autistára)
A főbb tünetek a következők:
- "autisztikus" magány: ez egyfajta szellemi egyedüllét
- feltűnően korlátozott tevékenység és érdeklődés
- a kommunikáció speciális károsodása:
___* általában
___* a szociális interakcióban
___* a képzelőerőt igénylő tevékenységekben
Az autisztikus magány többféleképpen is megnyilvánulhat. Egyes autisták alig képesek személyekkel kapcsolatba lépni; sokkal nagyobb örömet jelent számukra a tárgyakkal való foglalkozás, mint az azonos korúak társasága. Mások keresik a kapcsolatot, de szociális viselkedésük zavartsága miatt nem értik meg őket.
Az állandósághoz való ragaszkodás fontos kapaszkodót jelent a nehezen megjósolható változások világában. Az autisták akár be is pánikolhatnak, ha valami nem a megszokott módon zajlik. Jellemzők még az egyszerű, ismétlődő mozgások (mint például a test előre-hátra ringatása, vagy a kézfej rázása stresszhatásra), az állandóan visszatérő gondolatok, a kényszeresnek tűnő, de látszólag céltalan és körülményes foglalatosságok és a végletesen beszűkült érdeklődési kör, valamint az érzékelés normálistól eltérő működése (például csökkent vagy túlzott érzékenység bizonyos egyszerű vagy összetett ingerekkel: hangokkal, érintéssel, vizuális mintázatokkal vagy szociális gesztusokkal szemben). Gyakoriak az alvászavarok, a fóbiák, az evészavarok, dühkitörések, autoagresszió. Nehezen értenek meg általános élethelyzeteket.
Egyes esetekben már az első hónapokban a megszokottól eltérően fejlődnek. Máskor csak a második vagy a harmadik életévben jelentkeznek a tünetek. Előfordulhat, hogy ekkor a már meglevő szociális és kommunikációs képességek is károsodnak.
Okai
A különböző kutatások arra utalnak, hogy az autizmusnak genetikai okai vannak. A jelek arra utalnak, hogy több gén együttes hatásának eredménye, de a genetikai eredet elmélete vitatott.
Az autizmushoz vezető köztes folyamatok közelebbről nem ismertek. A szakértők egyetértenek abban, hogy a korábbi frizsideranya elmélete nem állja meg a helyét. Carl H. Delacato azzal érvelt, hogy az autista gyereket nevelő családokban egészséges gyerekek is vannak. Szintén megbukott az az elmélet, ami az autizmust a szoptatás problémáira, az anyamell húsosságára és az érzelemmentes szoptatással magyarázta. Delacato járt a busmanok és a xinguk között, és egyik törzsben sem talált autistát.
Az Autism Research szakfolyóirat 2010. februári számában közzétett egyik tanulmányból az derül ki, hogy annak járulékos kockázata, hogy valaki autista gyermeket szüljön, 18 százalékkal nő az anya életkorának minden 5 éves emelkedésével. Annak esélye, hogy egy 40 éven felüli anya autista gyermeket szül, 50 százalékkal magasabb, mint egy 25-29 éves anya esetében.
A Pediatrics online kiadásában 2011. január 10-én publikált, a New York-i Columbia egyetem kutatói által készített tanulmány eredményei szerint az autizmus előfordulása szignifikánsan magasabb azon másodszülött gyermekek esetében, akiknél anyjuk első és második terhessége között kevesebb, mint három év telt el. Amennyiben a két testvér között kevesebb, mint egy év a korkülönbség, a másodszülött gyermeknék háromszor nagyobb eséllyel jelentkezik autizmus, két év korkülönbség esetén ez az esély kétszeres, három év korkülönbségnél a normális rizikó duplája. Ez is megerősíti azt a feltételezést, hogy a betegség kialakulásáért nem a hideg, elutasító anyai magatartás a felelős.
A 30 éven felüli anyák esetében az idősebb apa nem növelte tovább az autizmus, a szociális és kommunikációs készségek hiányával, valamint kényszeres ismétlődő viselkedéssel járó fejlődési rendellenesség kockázatát. Ha azonban az apa 30 éven felüli, az anya pedig 30 éven aluli, a kutatók szerint nagyobb az esélye, hogy a gyermek autista lesz. A 25 éven aluli anyáknak és 40 éven felüli apáknak született gyermekei esetében kétszer akkora az autizmus kialakulásának kockázata, mint azok esetében, akik édesapja 25 és 29 év közötti. Egy az Environmental Health Perspectivesben megjelent tanulmány szerint az erősen szennyezett környezetben élő anyák kétszer nagyobb eséllyel szülnek autista gyermeket, mint a tisztább vidéken élők.
Következményei
Az autizmus súlyos formája zavart okoz az észlelésben és a kommunikációban. Az autisztikus magány megnehezíti a szociális kapcsolatok létrejöttét és a beilleszkedést a családba és az iskolába. A szociális szabályok megfelelő alkalmazására való képtelensége sok stresszt okoz. Az autista gyerek nevelése nehéz, és a gyerek sokszor felnőttként is képtelen lesz az önálló életre.